Északi késeidenevér

Északi késeidenevér
Pihenő északi késeidenevér
Pihenő északi késeidenevér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Vespertilioninae
Nemzetség: Eptesicini
Nem: Eptesicus
Alnem: Eptesicus
Faj: E. nilssonii
Tudományos név
Eptesicus nilssonii
(Keyserling & Blasius, 1839)
Szinonimák
  • Eptesicus nilssoni
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Északi késeidenevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi késeidenevér témájú médiaállományokat és Északi késeidenevér témájú kategóriát.

Az északi késeidenevér (Eptesicus nilssonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az északi késeidenevér az egyetlen denevér, amely az északi sarkkörig előfordul. Délen az alpesi régiókat kedveli, 2000 méter magasságig található meg. Magyarországon ritka.

Alfajai

  • Eptesicus (Eptesicus) nilssonii nilssonii
  • Eptesicus (Eptesicus) nilssonii parvus

Megjelenése

Hibernáló példány

Az északi késeidenevér testhossza 4,8-5,4 centiméter, farokhossza 3,8-4,7 centiméter, magassága 0,85-1,1 centiméter, alkarhossza 3,7-4,2 centiméter és testtömege 8-13 gramm. Hasonlít a közönséges késeidenevérhez és a fehértorkú denevérhez, de kisebb ezeknél. Emellett füle is rövidebb és szélesebb, mint a közönséges késeidenevéré. Szőrszálainak vége aranysárga fényű. Hasoldala is sárgás. Farkának csúcsa szabadon áll.

Életmódja

Az északi késeidenevér téli és nyári szállása faodvakban, padlásokon és más, fából épült búvóhelyeken, valamint hasadékokban van. Már kora este repül, közepes vagy nagy magasságban. Röpte gyors és fordulékony. Közepes nagyságú repülő rovarokra, főként lepkékre, kétszárnyúakra, recésszárnyúakra vadászik.[2] Egyike a nagy távolságokra vonuló fajoknak, ezért keveset tudunk róla.

Jegyzetek

  1. ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  2. ↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 41. oldal. ISBN 963-04-6335-0

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  • Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
  • Greenfo.hu[halott link]
  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk

  • http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1726
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap