A bizonyítás kényszere : Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

A bizonyítás kényszere

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Argumentációs alapelv, mely szerint, ha valaki állít valamit, annak bizonyítania kell állítását.

Egy érvelés során a feleknek indokolniuk kell saját álláspontjukat, és érvekkel alátámasztva kell kritizálniuk a másik érveit. Ez a két argumentációs szabály fogalmazza meg a bizonyítás kényszerét (angolul burden of proof), a vita résztvevői számára. A vita típusa viszont nagyban befolyásolja azt, hogy kinek mikor kell érvekkel alátámasztania álláspontját.

Szimmetrikus vita esetén, amikor mind a két fél állít valamit, a bizonyítás kényszere mindkettejükre egyaránt vonatkozik. Aszimmetrikus vitában csak annak a félnek kell eleget tennie az alapelvnek, aki állít valamit. Vagyis ha A azt állítja, hogy p, és B nem állítja ennek ellenkezőjét, de nem tartja elegendőnek a bizonyítékot, vagy azt, hogy miért kellene igaznak tartania p-t, akkor A-nak érvekkel kell bizonyítania és/vagy alátámasztania p-t.

Szimmetrikus és aszimmetrikus vita esetén is fennáll, hogy az érvelő felek ki akarnak bújni a bizonyítás kényszere alól vagy át akarják azt hárítani a másik félre. Ezt érvelési hibának tekintjük (a bizonyítás kényszerének áthárítása), ekkor a másik fél nem köteles vállalni a bizonyítást.