Bilak

Bilak (Domnești, Attelsdorf)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Sajónagyfalu
Rang	falu
Községközpont	Sajónagyfalu
Irányítószám	427152
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33792
Népesség
Népesség	927 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	7 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	332 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 02′ 05″, k. h. 24° 28′ 35″47.034751, 24.47650847.034751°N 24.476508°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 05″, k. h. 24° 28′ 35″47.034751, 24.47650847.034751°N 24.476508°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Bilak (románul Domnești, régebb Bileag, németül Attelsdorf, vagy Billak, erdélyi szász nyelven Attelsdref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 17 km-re délre, Nec, Sajónagyfalu és Szeretfalva közt fekvő település.

Története

A jelenlegi falu területén, a Dák Királyság meghódítása után a rómaiak települést alapítottak Neridon néven.

Bilakot 1246-ban Bydokol néven említik először a források, de már jóval régebbi település, ugyanis egy 1246-os oklevélben IV. Béla király az erdélyi püspök kérésére kiváltságokat biztosít azok számára akik ide kívánnak telepedni, azzal indokolva, hogy a tatárjárás idején nagyon megfogyatkozott lakossága. A IV. Béla által adott kiváltságokat IV. László király is megújítja. Ezeknek ismeretében valószínű, hogy a települést az erdélyi szászok betelepítésekor, a 12. század közepén hozták létre. A középkorban a falu az Erdélyi Püspökség birtoka volt.

A falu lakossága a reformáció idején áttért a lutheránus hitre. Lutheránus temploma 1437-ben épült gótikus stílusban. 1933-ban lebontották és köveit széthordták.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.

A település német lakossága 1944-ben kénytelen volt elmenekülni és soha nem is térhetett vissza.

Lakossága

1910-ben 841 lakosából 386 román, 345 német, 84 magyar és 26 egyéb nemzetiségű volt.

2002-ben 756-an lakták, ebből 660 román, 84 cigány, 8 magyar és 4 német volt.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások