Fekete karakara
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Daptrius ater Vieillot, 1816 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete karakara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete karakara témájú kategóriát. |
A fekete karakara vagy sárgatorkú karakara (Daptrius ater) a madarak osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe és a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó Daptrius nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
A nemet és a fajt is Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és szavannák, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 47 centiméter, szárnyfesztávolsága 91-100 centiméter.[5] Tollazata fekete, arcrésze csupasz és sárga színű.
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 670-6700 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
