Franklinit
A franklinit egy ásvány, a spinellcsoport tagja. Gyakran lekerekített élű oktaéderek és szemcsés halmazok formájában jelenik meg. Oktaéderes, legömbölyödött, kristályai nagyok, néha több cm-esek is lehetnek. Színe fekete, vörösesbarna, fekete karccal. A franklinit opak,[1] fémfénnyel. Keménység: 5½-6½ .
Neve
Tisztelgés Benjamin Franklin előtt (kinek nevét a lelőhely is viselte). 1819-ben Pierre Berthier nevezte el a típus New Jersey állambeli Franklin Furnace(wd) lelőhelyéről. Silliman(wd) (1920) fordította le Berthier cikkét, és mint írta: „Mivel a kémiai nómenklatúra nem tud minden esetben nevet adni, javaslom, hogy a Franklinit nevet adjuk neki, hogy emlékeztessünk arra, hogy először találták meg egy olyan helyen, amelynek az amerikaiak egy nagy ember nevét adták, és akinek a nevét a tudomány és az emberiség minden barátja ugyanúgy tiszteli Európában, mint az Újvilágban.”
Képződés
Metamorfizált mészkövek és dolomitok cinkérctelepeinek ásványa. Számos más ásványhoz csatlakozik, pl. kalcit, willemit, cinkit, rodonit és gránát.
Vizsgálat
Ez az ásvány gyengén mágneses. Lángban melegítve nem olvad, de erősen mágneses lesz. Sósavban pezsgés nélkül oldódik.
Jegyzetek
- ↑ A rácsépítmény fizikai sajátságai közé tartozik: átlátszatlanság (opak viselkedés), vagyis a látható fény sugarainak elnyelése, ami annak a jele, hogy az elektrongáz elektronjai könnyen gerjeszthetők, s így a fényenergiát felemésztik. A fényelnyeléssel együtt jár a fémes fény és a nagy fényvisszaverő képesség. Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan. 2. kötet Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. 426. o. ISBN 963185972X Hozzáférés: 2022. július 26.
Források
- Franklinite a Hudson Institute of Mineralogy Mindat.org weblapján
- Koch Sándor–Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan. 2. kötet, Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 602–603. oldal. ISBN 963185972X
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Franklinit témájú kategóriát.
