Hangyafa

Hangyafa
Cecropia peltata
Cecropia peltata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Csalánfélék (Urticaceae)
Juss., 1789
Nemzetség: Cecropia
Loefl.
Szinonimák
  • Ambaiba Adans. ex Kuntze
  • Coilotapalus P.Browne
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hangyafa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyafa témájú médiaállományokat és Hangyafa témájú kategóriát.

Cecropia glaziovii
Cecropia sciadophylla

A hangyafa[1] (Cecropia) a rózsavirágúak (Rosales) rendjében a csalánfélék (Urticaceae) családjának egyik nemzetsége több mint hatvan fajjal.

Származása, elterjedése

Eredeti előfordulási területe az Amerikákban van. Megtalálható az Amerikai Egyesült Államok déli határától Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Dél-Amerika legnagyobb részéig; csak Patagóniából, az Andokból és a hegylánc nyugati oldaláról hiányzik. Afrika néhány országába és Délkelet-Ázsiába, valamint Indonéziába betelepítették.

Megjelenése, felépítése

Gyűrűs törzse magas. Törzse és ága is odvas, üreges. Apró virágai füzérvirágzatba állnak össze (Pallas).

Életmódja, termőhelye

Neve arra utal, hogy ez a fa a a hangyakedvelő növények közé tartozik és eredeti élőhelyén az aztékhangyákkal (Azteca spp.) él szimbiotikus kapcsolatban.

Az együttműködés részeként a fa hangyafészeknek kiválóan alkalmas üregeket alakít ki törzsében, és a hangyák ezekbe költöznek be — ez a jelenség a mürmekodomácia. A fa nemcsak fészkelőhelyet „kínál fel” a hangyáknak, de úgynevezett Müller-féle tápláléktestecskéket is (SZTE7).

„Cserébe” a hangyák megvédik a gazdanövényeiket azok különféle (főleg rovar-) kártevőitől és egyúttal átterelik utóbbiakat a gazdanövény kompetítoraira (versenytársaira). A 2020-as évek elején mutatták ki, hogy a hangyák emellett a fatörzs sérüléseit is befoltozzák, sokszorosára növelve a növényi szövetek regenerálódó képességét. Különösen akkor javítják aktívan a fa sebeit, ha utódaikat közvetlen veszélyben érzik. A kutatók úgy vélik, hogy ez a viselkedés eredetileg a lajhárok és hangyászok kártételei miatt alakulhatott ki — ezek az állatok ugyanis gyakran a hangyafák törzsén élesítik karmaikat, komoly sérüléseket okozva (Landy).

Gyümölcse a lajhárok fő tápláléka (Pallas).

Felhasználása

Több faj borízú gyümölcse ehető. Fája rendkívül és könnyű, ezért tutajokat építenek belőle. Egyúttal nagyon puha is, ezért a hagyományos (kétféle fa összedörzsölésével végzett) indián tűzgyújtás egyik alapanyaga volt. Kérgéből cseranyagot főznek, hársa fonás-szövésre alkalmatos (Pallas)

A népi gyógyászatban a guarumbo Cecropia obtusifolia és néhány más faj leveléből állítólag vérnyomáscsökkentő és egyéb célokra is használt teát főznek.[2]

Rendszertani felosztása

A 2020-as évek elejéig leírt 62 faj:

  • Cecropia albicans Trécul
  • Cecropia andina Cuatrec.
  • Cecropia angulata I.W.Bailey
  • Cecropia angustifolia Trécul
  • Cecropia annulata C.C.Berg & P.Franco
  • Cecropia bullata C.C.Berg & P.Franco
  • Cecropia chlorostachya C.C.Berg & P.Franco
  • Cecropia concolor Willd.
  • Cecropia dealbata B.S.Williams
  • Cecropia distachya Huber
  • Cecropia elongata Rusby
  • Cecropia engleriana Snethl.
  • Cecropia ficifolia Warb. ex Snethl.
  • Cecropia gabrielis Cuatrec.
  • Cecropia garciae Standl.
  • Cecropia glaziovii Snethl.
  • Cecropia goudotiana Trécul
  • Cecropia granvilleana C.C.Berg
  • Cecropia herthae Diels
  • Cecropia heterochroma C.C.Berg & P.Franco
  • Cecropia hispidissima Cuatrec.
  • Cecropia hololeuca Miq.
  • Cecropia idroboi Cuatrec.
  • Cecropia insignis Liebm.
  • Cecropia kavanayensis Cuatrec.
  • Cecropia latiloba Miq.
  • Cecropia litoralis Snethl.
  • Cecropia longipes Pittier
  • Cecropia marginalis Cuatrec.
  • Cecropia maxima Snethl.
  • Cecropia megastachya Cuatrec.
  • Cecropia membranacea Trécul
  • Cecropia metensis Cuatrec.
  • Cecropia montana Warb. ex Snethl.
  • Cecropia multisecta P.Franco & C.C.Berg
  • Cecropia mutisiana Mildbr.
  • Cecropia obtusa Trécul
  • guarumbo Cecropia obtusifolia Bertol.[2]
  • Cecropia pachystachya Trécul
  • Cecropia palmata Willd.
  • Cecropia pastasana Diels
  • ujjas hangyafa Cecropia peltata L. - típusfaj[3]
  • Cecropia pittieri B.L.Rob. ex A.Stewart
  • Cecropia plicata Cuatrec.
  • Cecropia polystachya Trécul
  • Cecropia purpurascens C.C.Berg
  • Cecropia putumayonis Cuatrec.
  • Cecropia reticulata Cuatrec.
  • Cecropia sararensis Cuatrec.
  • Cecropia saxatilis Snethl.
  • Cecropia schreberiana Miq.
  • Cecropia sciadophylla Mart.
  • Cecropia silvae C.C.Berg
  • sátonyfa Cecropia strigosa Trécul[4]
  • Cecropia subintegra Cuatrec.
  • Cecropia tacuna C.C.Berg & P.Franco
  • Cecropia telealba Cuatrec.
  • Cecropia telenitida Cuatrec.
  • Cecropia ulei Snethl.
  • Cecropia utcubambana Cuatrec.
  • Cecropia velutinella Diels
  • Cecropia virgusa Cuatrec.

Jegyzetek

  1. ↑ Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, p. 1.
  2. ↑ a b Guarumbo tea
  3. ↑ Magyar Donát: Allergén növények I.
  4. ↑ Takuna Nutramedix csepp

Források

  • Cecropia Loefl. Plants of the World Online
  • Accepted species Plants of the World Online
  • Alvarez-Buylia, Elena and Andriana A. Garay. “Population Genetic Structure of Cecropia obtusifolia, A Tropical Pioneer Tree Species” Evolution , Vol. 48, No. 2 (Apr., 1994), pp. 437–453. https://www.jstor.org/stable/2410103
  • Backes, Paulo & Irgang, Bruno - Mata Atlântica: as árvores e a paisagem. Porto Alegre, Paisagem do Sul, 2004.
  • Berg, C.C. and Pilar Franco Rosselli and Diane W. Davidson. 2005. “Cecropia” Flora Neotropica, Vol 94 pp. 1–230. New York Botanical Garden Press. https://www.jstor.org/stable/4393938
  • Burger, W. 1977. Flora Costaricensis, Family #52, Moraceae. Fieldiana, Botany 40:94-215.
  • Engler, A 1964. Syllabus der Pflanzerfamilian, H.Melchior (ed.), 12th ed., vol. 2 Borntraeger, Berlin
  • Frisch, J.D. & Frisch, C.D. - Aves Brasileiras, 3rd. edition, S.Paulo, 2005, ISBN 85-85015-07-1
  • Lok, A. F., Chong, K.Y, Nghiem, T. P, and H. T. Tan. “The Distribution and Ecology of Cecropia Species (Urticaceae) in Singapore” Department of Biological Sciences, National University of Singapore. Nature in Singapore 2010 pages 199-200. Print.
  • Longino, John T. "The Cecropia-Azteca association in Costa Rica." Olympia, WA: The Evergreen State College, 2005. Print.
  • Longino, John T. "Cecropia of Costa Rica." Academic Program Pages at Evergreen. N.p., n.d. Web. 4 Nov. 2011. https://web.archive.org/web/20170923073928/http://academic.evergreen.edu/projects/ants/ANTPLANTS/CECROPIA/Cecropia.html
  • Judd, et al. Plant systematics. 2. ed. Sunderland: Sinauer Associates, 2002. Print.
  • Rocha, F.F.; Lima-Landman, M.T.R.; Souccar, C.; Tanae, M.M.; De Lima, T.C.M. & Lapa, A.J. (2007): Antidepressant-like effect of Cecropia glazioui Sneth and its constituents – In vivo and in vitro characterization of the underlying mechanism. Phytomedicine 14(6): 396-402. doi:10.1016/j.phymed.2007.03.011 (HTML abstract)
  • Thorne, R. F. 1976. A phylogenetic classification of the Angiospermae. pp. 35–106. In: Hecht, Steere, & Wallace, eds. Evolutionary Biology, Vol. 9. New York: Plenum Press.
  • Landy: Landy-Gyebnár Mónika: Unatkozó tinik tettek izgalmas felfedezést
  • SZTE7: 7. Fészkelési szokások, fészektípusok
  • Pallas: Bokor József (szerk.). Hangyafa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: Hiba: Érvénytelen idő. 
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap