Konstantinápolyi felirat
A Konstantinápolyi felirat vagy Isztambuli felirat a székely–magyar rovásírás egyik emléke. Dernschwam János 16. századi besztercebányai bányatisztviselő másolatából ismerjük, ugyanis Dernschwam kedvtelése a klasszikus, régi feliratok gyűjtése volt.
Története
A feliratot Kedei Székely Tamás véste az isztambuli (konstantinápolyi) Követek Házának falába 1515-ben. Az épület azóta elpusztult egy 1865-ös tűzvészben, így egyedül a Dernschwam-másolat tanúskodik a felirat egykori létéről.
Kedei kíséretével együtt II. Ulászló magyar király utasítására érkezett diplomáciai ügyben II. Bajazid szultán udvarába, de időközben új uralkodó lépett trónra: I. Szelim. Szelim a hatalmat apja és rokonsága lemészárlásával foglalta el. El akarta kerülni azt, hogy tettéről más országok is tudomást szerezzenek, ezért többek közt a magyar követséget is visszatartotta. A Követek Házában őrizetbe vetette őket, és csak évek múltán térhettek haza Magyarországra. Kedei valószínűleg azért rovásírással írta meg rövid üzenetét, hogy csak az illetékesek értsék meg azt.
Felfedezése és megfejtése
Dernschwam 1553 és 1555 között tett látogatást Kis-Ázsiába, szintén egy magyar követséggel, és szintén a Követek Házában vendégeskedett. Az összes általa felfedezett feliratokat gondosan lemásolta, akár értette azokat, vagy sem. A rovásírásos sorokat Dernschwam a naplója szerint az épülethez tartozó istálló külső részén, a fal alján egy, a falba épített fehér kövön fedezte fel. Halála után örököse mintegy kétezer kötetes könyvtárát, közte a törökországi feljegyzéseket a bécsi császári és királyi udvari könyvtárnak adta el, ahol a felirat másolata évszázadokon keresztül pihent.
A 20. század elején Franz Babinger átvizsgálta a Dernschwam-anyagot, hogy azt rendezze és kiadja. Megtalálta a törökországi felirat-másolatokat is, köztük a rovásírásossal. A felirat felkeltette az érdeklődését, ugyanis képtelen volt azt megfejteni. Csupán feltételezte, hogy az ótörök nyelvű, mivel az írásjegyek hasonlítottak a türk írás betűire.[1]
| „ | A szerencsés kezű német kutató egy örök életű magyar emlékkel tett bennünket gazdagabbá! | ” |
– Sebestyén Gyula Babingerről | ||
Fényképet készített a háromsoros szövegről, s a másolatot elküldte a dán Vilhelm Thomsenhez, az ótörök, szibériai és mongóliai feliratok legendás szakértőjéhez. Thomsen magyarul is beszélt, valamint tagja volt az MTA-nak. Rövid idő alatt felismerte, hogy a felirat a rovásírás egyik emléke, és hamarosan átírta a szöveget a latin ábécével. Mivel a rovásírás nem volt a szakterülete része, segítséget kért Sebestyén Gyulától, a székely-magyar rovásbetűk híres kutatójától. A teljes megfejtés kettőjük közös munkája gyümölcseként született meg.
Sebestyén 1913-ban a Vasárnapi Ujságban hozta nyilvánosságra a „Konstantinápolyi Feliratot”', és az bekerült „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című 1915-ös könyvébe is.
A felirat
A felirat három sorból áll, melyek szövege Sebestyén szerint:
Ennek hozzávetőleges értelme:
Jegyzetek
- ↑ A székely-magyar rovás és a türk írás is a korai sztyeppei írás leszármazottja, így valóban rokonságbn állnak.
- ↑ Bélai Barlabás, az egyik magyar követ.
Forrásművek
- Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1977. 2. kiad. ISBN 963-11-3319-2
Külső webes hivatkozások
- Dr. Hosszú Gábor: Interjú a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában, szerkesztő: Gyarmathy Dóra. 2012. november 18. 15.00, a felvételen 13:50-nél kezdődik az interjú. (magyarul)
- Dr. Hosszú Gábor: A számítógépes paleográfia haszna. Interjú a Magyar Rádió Határok nélkül c. műsorában. 2012. július 10, az első 1:30 perc.[halott link] (magyarul)
Írásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
