Lleshan

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Lleshan, illetve Lleshani. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Lleshan
Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Elbasan
Község	Elbasan
Alközség	Gjinar
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna	közép-európai idő közép-európai nyári idő
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″41.047082, 20.16724841.047082°N 20.167248°EKoordináták: é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″41.047082, 20.16724841.047082°N 20.167248°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Lleshan falu és régészeti helyszín Albánia középső részén, a Shpat-hegység(wd) északnyugati vidékén, Elbasantól légvonalban 10, közúton 17 kilométerre délkeleti irányban. Elbasan megyén(wd) és Elbasan községen belül Gjinar alközség települése.^[1] Fő nevezetessége a késő bronzkorban épült erődje, amelyet az i. e. 3–2. századig lakott a korabeli, feltehetően illír népesség. A műemlékvédelem alatt álló romokat gyakran lleshani vár (Kalaja e Lleshanit) vagy Sziklavár (Kalaja e Gurit) néven említik.^[2]

A lleshani erőd

A mai falutól 2 kilométerre keleti irányban, egy 1190 méter tengerszint feletti magasságú hegytetőn a késő bronzkorban építettek erődöt az itt élők. Az 1987 és 1990 között Riza Hasa vezetésével itt folyt ásatások eredményeként kiderült, hogy bár eleinte – a kor több más késő bronzkori erődítéséhez hasonlóan – a falak csupán az állatállomány védelmét szolgálták, a későbbiekben a faluközösség beköltözött az erődbe, és a vaskorban már tipikus protourbán illír település állt a helyén. 15 hektáros területével a nagyobb korabeli erődök közé tartozott, amelynek védelmét három körkörös védművel oldották meg. A megmunkálatlan kövekből kötőanyag nélkül felrakott masszív falak mellett a település természetes védettségét három oldalról meredek sziklaszirtek biztosították. A hegytető legmagasabb pontján a legkisebb fal fogta közre a 0,1 hektáros akropoliszt, ettől nyugatra terült el az alsóváros. A legkülső falon lévő kaput egy külön barbakánszerű építmény is védte.^[3] A bronz- és vaskori agyagedényleletek arról vallanak, hogy a település műveltségére a déli égei civilizációk(wd) és az északi glasicac–mati kultúra egyaránt hatottak: a matt felületű vörös kerámia égei kapcsolatokat, míg a karcolással, pontozott szalagmotívumokkal díszített szürke kerámia az északról jövő hatást igazolja.^[4]

Az i. e. 5. század után a település részlegesen hellenizálódott, a helyi fazekastermékek mellett egyre több lett az Epidamnoszból és Apollóniából importált kerámia, a házakat a hellén világra jellemző tetőcserepekkel fedték. A leletanyagban különösen érdekes a bikafejet ábrázoló nagyszámú terrakottaszobrocska, amely alapján az ásatásokat vezető Hasa azt a következtetést vonta le, hogy a települést benépesítő, állattartással foglalkozó közösség az Artemisz-kultuszt követte.^[5] Albánia területéről innen került elő az egyik legnagyobb éremkincs az i. e. 3–2. századból: a mintegy 3600 ezüst- és bronzveret között elsősorban Amantia, Órikosz, Szkodra, Epidamnosz és Apollónia pénzei fordultak elő nagy számban.^[6]

Jegyzetek

Források

• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517