Tűzföldi karakara

Tűzföldi karakara
Természetvédelmi státusz
{{{status}}}
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család: Sólyomfélék (Falconidae)
Alcsalád: Sólyomformák (Falconinae)
Nemzetség: Karakarák (Caracarini)
Nem: Phalcoboenus
Faj: P. australis
Tudományos név
Phalcoboenus australis
(Gmelin, 1788)
Szinonimák

Polyborus plancus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tűzföldi karakara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzföldi karakara témájú médiaállományokat és Tűzföldi karakara témájú kategóriát.

A tűzföldi karakara (Phalcoboenus australis) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Falco nembe Falco australis néven.[3]

Előfordulása

Dél-Amerika déli részén, Falkland-szigeteken körülbelül 500 pár fészkel. Megtalálható Argentínában és Chilében is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, valamint tengerpartok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 116-125 centiméter,[5] testtömege 1300-1700 gramm. Tollazata majdnem fekete, nyakán és mellén fehéres tollai vannak. Csupasz arcrésze és lába sárga, csüdje vörösesbarna.

A talajon
és a levegőben

Életmódja

Pingvin- és albatroszkolóniákon szedi áldozatait.

Szaporodása

Talajra, kövek közé építi fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe korlátozott, egyedszáma 1000-2499 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 6.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  • Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap