Szomód

Szomód
Szomód címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Komárom-Esztergom
Járás	Tatai
Jogállás	község
Polgármester	Cellár József (független)[1]
Irányítószám	2896
Körzethívószám	34
Népesség
Teljes népesség	2304 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	70,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	28,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 18° 20′ 30″47.68253, 18.341847.682530°N 18.341800°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 18° 20′ 30″47.68253, 18.341847.682530°N 18.341800°E
Szomód Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Szomód weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomód témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szomód (németül Sammet) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Tatai járásban.

Fekvése

Komárom-Esztergom vármegyében, Tata szomszédságában fekvő település. Tata 3, Dunaszentmiklós 5, Neszmély 12 kilométer távolságra található. A településen áthalad az 1-es főút és a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal, területét érinti az 1129-es út és egy rövid szakaszon az 1128-as út is, Dunaszentmiklóssal pedig a 11 136-os út köti össze (ez az út tovább is vezet, Neszmélyig, de az a szakasza már önkormányzati út).

Története

A körülbelül kétezer lelket számláló Szomód a rézkortól folyamatosan lakott település. Neve a Zomol személynévből alakult d-képzővel.

A legjelentősebb ókori kultúra a rómaiaké volt, erről feliratos kövek tanúskodnak.

Az akkor Zumuld alakban szereplő községet 1225-ben említik először oklevelek, ekkor II. András megerősíti (Miskolc nemzetségbeli) Bors ispán adományát a borsmonostori apátságnak. 1233-ban azonban visszaszerezte, s (Csák nemzetségbeli) Pousnak adta el, oly módon, hogy a monostort másutt kárpótolta. A szomszédos SÁR határleírásában 1233-ban még Pous fia Vgrin és a majki prépost van birtokosaként jelölve. 1327-ben már (Kácsik nemzetségbeli) Szécsényi Frank fia Farkas és annak fiai osztoznak felette, majd a tatai vár tartozékaként említik a krónikák.

A Rozgonyi család tulajdonolta későbbiekben a népes "Villa Zomold"-ot, amely a tatai plébánia filiáléja.

1543-ban Tata elfoglalásával egyidőben Szomód is elpusztult. Érdekes módon a XVII. században Tisza-melléki református magyarok leltek otthonra e vidéken és az ezt követő időszakban leginkább gróf Esterházy József telepítő tevékenységének köszönhetően szült feszültségeket. A betelepített württembergi katolikusok ugyanis olyan előjogokat kaptak a birtokostól, amely méltán sértette a protestáns vallású lakosságot. Ezt a két hitközösség templomának felépítési időpontja is jelzi, hiszen a míg a katolikus németek is megérkezésük után harmincöt évvel, addig a reformátusok csupán 1889-től gyakorolhatták vallásukat saját templomukban.

A mezőgazdasági termelésből élő település a szántóföldjein búzát, a napsütéses dombok szőlőföldjein jó minőségű bort termeltek. A vallási ellentétek elsimulása után a falu társadalmi élete is új lendületet kapott. A civil szervezetek sorát az Önkéntes Tűzoltó Egyesület nyitotta, de felekezeti énekkarok és gazdakör is alakultak.

A második világháború a községben súlyos károkat okozott.

Az 1974-től Dunaszentmiklóssal közös tanács igazgatása alatt álló Szomód csak a rendszerváltás után, 1990-ben vált ismét önállóvá.

Az 1960-as évekbeni felmérésekhez viszonyítva a lakosság iskolázottsága meghaladja a megyei mutatókat. A településen lakók közül minden negyedik érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik, de jelentősen nőtt a diplomások száma is. Ma a munkaképes korú lakosság mintegy négyötöde főként Tatára kénytelen ingázni.

Már építés alatt áll a Szomódot Tatával összekötő 800 méter hosszúságú kerékpárút. A kerékpárút bruttó 66 millió forintos költségből valósul meg.^[3] A távolabbi jövőben pedig egy faluház kialakítása szerepel a tervekben.

A falu műemlékei leginkább a barokk kort és az Eszterházyak tevékenységét idézik, hiszen Fellner Jakab építész tervei nyomán épült a római katolikus templom 1775 és 1778 között, míg az itt található szobor a XVIII. század első feléből való. A közeli Betlehem-pusztára az erdészház miatt érdemes kilátogatni, de a református templom kertjében található, műemlékjellegű kőkeresztet is érdemes megnézni.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Grúber Miklós Csaba (független)^[4]
• 1994–1998: Grúber Miklós Csaba (független)^[5]
• 1998–2002: Grúber Miklós Csaba (független)^[6]
• 2002–2006: Grúber Miklós Csaba (független)^[7]
• 2006–2008: Suvadáné Végh Katalin (független)^[8]
• 2009–2010: Cellár József (független)^[9]
• 2010–2014: Cellár József (független)^[10]
• 2014–2019: Cellár József (független)^[11]
• 2019-től: Cellár József (független)^[1]

A településen 2009. március 1-jén időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.^[12] A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, de három jelölt közül csak a második helyet tudta elérni.^[9]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 11% németnek, 0,2% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,7%, református 20%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 15,1% (21,7% nem nyilatkozott).^[13]

Nevezetességei

• Római katolikus temploma 1775 és 1778 között épült barokk stílusban, a kor híres építésze Fellner Jakab tervei alapján.
• Református kőtemploma 1786-ban épült. Ezt megelőzően sövénytemplomaik voltak.^[14]
• A rómaiak által épített kőhordó út, melyen keresztül a környék – köztük Brigetio (Szőny) – építkezéseihez szállították a követ. Ma emléktábla jelöli helyét.
• A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár helyőrségi lőtere is itt található. 2006 óta a dandár szakértői engedéllyel és szigorú területkorlátokkal végezhet 82 mm-es aknavető-lövészetet is, így nem kell a Várpalota melletti csörlőházi tüzérségi lőtérre menniük.

Természeti értékei

A falu határában április- május hónapban mezőnyi foltokban virít a ma már védett apró nőszirom, de tömegesen virít itt a védettséget érdemlő árvalányhaj is.

Források

• Kábik J. Géza 1913: A szomódi rk. plébánia története. Tóváros.
• Dornyay Béla 1928: Szomódi romanizált kelta feliratos kő. Tata.

Jegyzetek

További információk

• Szomód az utazom.com honlapján
• Szomód honlapja
• Szomód a funiq.hu-n